21.fejezet

A levelem, bár nagy problémák árán és hozzas utazás után,de megérkezett Niall-hoz. Niall könnyek közt bontotta fel és izgatottan olvasta végig. Levelem rövid volt, de tömör és őszinte: "Szerelmem, hidd el nem haragszom rád, csupán csalódtam benned. Azt ígérted, hogy befejezed és hogy nem lesz több ilyen. Niall te mégsem álltad a szavad. Tudom, hogy java részt nem a te hibád, hisz úgy csempészték bele az italodba a drogot és Diana-hoz a drog hatására mentél, de ez mégsem mentség, csupán enyhítő körülmény. Nem haragszom rád Niall, sőt örülök is hogy erőt vettél magadon és írtál. Amit tettél az teljesen elfogadhatatlan és nagyon fáj. Azt még úgy ahogy elnéztem volna ha csak betépsz, hisz arra a sóvárgás vitt rá,de Niall bármennyi anyag után, bármily bánatosan is de meggyalázni egy sírt,ráadásul azt a sírt amiben a saját lányod nyugszik! Igazából írni sem akartam neked. Maga a lehetőség gondolata sem merült fel bennem. Nem is írtam volna,ha egy nemrég megismert kedves barátom nem parancsol rám. Sokat küszködtem, hogy mégis mit írjak, hogy mégis hogyan fejezzem ki magam, de egy jó ideig sehogy sem sikerült. Azt akartam hogy egy olyan levelet írjak amivel nem bántalak meg, de mégsem akartam hazudni hogy semmi baj sincs. Niall őszinte leszek, a kis akciód után levettem az eljegyzési gyűrűmet és a fiókom mélyére rejtettem. Viselni sem akartam, tudomást sem akartam róla venni. De mégis, így a levél írása közben kezembe akadt, s miután felhúztam már mindent megértettem. Megértettem, hogy mégis hogyan tudlak egyszerre elítélni és utálni, annak ellenére hogy tiszta szívemből szeretlek. Niall a válasz egyszerű és mégis mindvégig itt volt a szemem előt, csak a sok könny elvakította a szemem, így nem vettem észre. Annyi az egész hogy mi egymásnak lettünk teremtve! Tudom nyálas, elcsépelt, csöpögős és rettentően érzelmes indok ez, de igaz. Más magyarázat nincs. Ez most teljesen olyan mint azokban a rózaszínfelhős lovesztorik-ban amiket szombat esténként szoktunk pizsiben nézni együtt a tv előtt. A srác szereti a lányt, de ennek ellenére valami oltári nagy hülyeséget csinál a lány ellen, így az megútálja őt,de a végén mégis egymáséi lesznek,mert ez így van megírva. Mert a történet írója így gondolta, mert a rendező így akarta, mert az olvasók ezt várták. Niall minden sztorinak jó a vége, ha még semmi sem tisztult ki és még semmi nem jó,akkor annak a történetnek még nincs vége! El kell hogy mondjam, hisz tudnod kell hogy csepet sem bocsájtottam meg neked, de mégis szeretlek. Sokat gondolok rád, és borzasztóan hiányzol.” – aláírás- „Jen”

Niall,akárcsak én az ő levelénél, döbbenten olvasott újra minden egyes mondatot s értelmezte át újra és újra. Amint tudott papírt ragadott s neki is állt a válaszlevélnek. 

Reggel nyolc óra. Ma van az első újfajta kezelésem. Erőtlenül forgolódtam az ágyamban, balról jobbra, jobbról balra, és így tovább… A testem valahogy teljesen máskép viselkedett mint ahogy azt már megszoktam. Volt hogy kicsattantam az energiától, s még akár egy maratont is képes lettem volna lefutni, mégis akadtak olyan pillanatok, néha akár órák is mikor szinte levegőt is alig kaptam. És a doki szerint ez csak rosszabb lesz! A kopaszságot még ezen percig sem szoktam meg. Fura volt hogy vállaimmat nem borítja barna hajzuhatag és még azt sem szoktam meg hogy bármely kis fuvallatot legelőször a fejem búbján éreztem, mikor régebben először a hátamon futott végig a hideg most pedig már a fejem lesz tiszta libabőr. „Mit is mondhatnék…”-áltam be a tükör elé, s vettem magam szemügyre jó alaposan.-„Olyan vagyok mint abban a gyűrűs filmben az a kis fazon aki állandóan azt hajtogatja,hogy:Drágaszágom! Nem tudom mi neki a neve, vagy hogy egyáltalán emberi lény-e,de azt tudom hogy kiköpött mása vagyok a mostani kemós kezelések miatt.”

-Kész a reggeli!-törte meg gondolat menetemet Nelly ahogy a lépcső aljáról felordított hozzám. Hatalmas sóhajtás után, úgy ahogy voltam pizsomástul indultam le hozzá.-Mást már nem is fogsz ezentúl hordani?- tette fel a kérdést miután meglátott.

-Nekem most ez a legkényelmesebb. Talán zavar?- csipkelődtem.

-Engem nem, viszont a kis vendégünket talán zavarni fogja…

-Vendég? Miféle vendég?

-Az még titok, telefonon hívott, és megkért hogy ne szóljak neked az érkezéséről,de úgy gondolom mégis csak tudnod kéne róla mivel így mégsem láthat.

-Ne csináld ezt velem, mond el ki az!

-Eszem ágában sincs! Most ülj le és egyél! Nekem mennem kell jó legyél!- mondta miközben egy puszit nyomott a homlokomra és kis kosztümjében az ajtó felé vette az irányt.- … és könyörgöm! Öltözz át!

-Meglesz!-ordítottam utána.

Nos,egyedül maradtam! Teljesen egyedül. Mit is csinálhatnék? Talán először végzek a kajámmal majd utána átöltözök… Kíváncsi vagyok ki az a „vendég” akiről Nelly beszélt. Talán Niall? Kiengedték volna? Ezt kétlem, mivel elég szigorúak az intézmény szabályai. De megeshet hogy vele kivételt tesznek egy kisebb összeg fejében, mivel mégis csak egy híresség. Egy kis félelem is volt bennem. Mi van ha mégis csak Niall lesz az és azért jön hogy mindent megbeszéljünk…de én ezt nem akarom! Levélben sokkal egyszerűbb kifejeznem magam, nem tudnák ezek után a szemébe nézni. Nem kizárt hogy Niall legyen, de mi van ha talán Tom? Olyan rég láttam már őt s annyi minden történt már az után hogy utoljára beszéltünk. Niall, Diana, a rák s újra Niall. Egyik probléma a másik után. Lenne neki mit mesélnem. Mi van ha azért jön hogy megnézze ki e hevertem már Niall-t és talán újra rám akar mászni… ách nem. Az nem Tom-ra vallana. De akkor mégis ki? Hiába törtem a fejem senki más nem jutott eszembe. Vagyis mégis. Talán Anne. De ő… ő mi okból jönne? Hisz délután úgy is találkozunk. Meg tudtam volna folytani Nelly-t az miatt hogy így kételyek közt hagyott. 

A reggelim után felmentem hogy megfürödjek és felöltözzek. A terhessék miatt a bőröm csúnyán megnyúlt a hasamnál s mély barázdák jelentek meg,amelyek valljuk be kicsit sem mutattak szexin. Az arcom beesett volt és teljesen fehér. Nem csodálkozok hisz már jó ideje nem voltam napom, mégis hol barnulhattam volna egy kicsit is le? Egy kis sminket kentem az arcomra mégis kinézzek már valahogy. A ruhaválasztás viszont már nehezebb feladat volt. A szekrényem teli s tele volt kismama ruhákkal vagy ép méregdrága kosztümökkel, blúzokkal, szoknyákkal..egyszóval kényelmetlen göncökkel. Keresgélni kezdtem egy melegítő vagy legalább egy normális farmer után. Feltúrtam az egész szekrényem míg végül minden a földön kötött ki…  Lehetetlennek láttam a helyzetet mikor teljesen véletlenül egy szürke nacit pillantottam meg a legfelső polcon. Felálltam az egyik dobozra hogy elérjem és le tudjam venni, de szerencsétlenségemre Niall összes régi nálam hagyott cucca a nyakamban kötött ki. Pár közös kép, a nekem írt dalok kottái, a reggeli kis üzentei, néhány ruhája… A kedvenc kék felsője is ott volt. Az a felső amelyet oly előszerettel hordott s vettem fel sokszor én is. Még éreztem rajta az illatát, annyira jó volt őt újra érezni, így úgy döntöttem a mai outfitem egy szürke melegítő nadrág és Niall kék felsője lesz. A nemrég nyakamba hullott cuccokat pedig visszapakoltam a régi helyükre, ezzel is kicsit visszahoztam őt az életembe. Ép az előbb kidobált ruháimat nyomkodtam vissza a szekrénybe mikor csengettek. A „vendég” lesz…igen csak is ő! Egy utolsó pillantást vetettem magamra majd leszáguldottam a lépcsőn egészen az ajtóig.Nem mertem ajtót nyitni ezért először csak a kukucskálón néztem ki de akit az ajtóm előtt láttam az teljesen lesokkolt, rá még gondolni sem mertem…