II. évad - Hatodik rész

Csak bámultam kifelé a vonat ablakán. Néztem ahogy sorra hagyjuk el a sínek menti fákat, házakat. Nem akartam a múltamra gondolni, arra vajon mi történik most hogy elmentem. De bármennyire is próbálkoztam nem a régi életemre koncentrálni, annál inkább törtek elő belőlem az emlékek.
-Biztos ez volt a legjobb megoldás?-fogta meg a kezem anyukám mikor látta a visszavágyódást a szemeimben.
-Nem volt más választásom.-sóhajtottam, majd egy gyenge mosolyt erőltetve fordultam felé.
 -Mindig van választásod!
- Ez nem ilyen egyszerű.
- Az élet fontos döntései sohasem egyszerűek.-simította végig az arcom.
Örülök, hogy ő itt van velem. Ő az aki nélkül képtelen lettem volna új életet kezdeni. Hisz a "régi" életemben alig volt jelen így jelenléte nem idéz fel annyi fájó emléket.
-Beszéljük ezt meg!
-Nem! Mától nem beszélünk a múltról, csak a jövőre koncentrálunk.
-Tudom, új életet kezdünk. De amig ezen a vonaton ülünk addig egy köztes állapotban vagyunk. Hisz még nem kezdtük el az újat, és még nem engedtük el a régit.
-Igazad van...Beszéljük meg.
-Csupán csak egy kérdésem van:Miért?
-Mert szeretem.
-Ez nem ok.
-De ez nagyon is az. Ez a legnagyobb ok! Szeretem őt annyira hogy azt tegyem ami a számára a legjobb.
-Arra nem gondoltál hogy neki az lenne a legjobb ha vele maradnál?
-A történtek után nem.-csóváltam a fejem, majd újra meredten bámulni kezdtem a tájat.
-Milyen volt vele?
-Az élet? Csodálatos. Alig voltam húsz mikor megismertem. Esetlen voltam és bolond. Mellette váltam igazi nővé.
-Csak?
-Csak jöttek a problémák, a baklövések, a rossz döntések. Az utolsó együtt töltött évünk,olyan volt mint egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. Viszont volt bennünk más is. Éhség a szívünkben. És az éhség erősebb volt, mint az ész.
- Éhség? Mire?
- A mindig többre. Soha ne mondjuk, hogy elég, hiszen ott a lehetőség, hogy többet kapjunk. Több érzést, több jót, többet a másikból.
-Hiányzik?
-Nem, amit most érzek az nemigazán hiány. Inkább fájdalom és félelem. A szívem egyik darabját téptem ki ,ami iszonyatosan tud fájni, de mégis reszketek a félelemtől, hogy ő ezt rosszul értékeli majd...
-Igazad volt.-nézett rám könnyes szemekkel.
-Mivel kapcsolatban?
-Hogy mellette igazi nővé váltál. Egy olyan nővé aki nem fél megtenni a legnehezebb lépést, még akkor sem ha ez neki a szívébe is kerül.

***

Niall kirohanása után csend volt a szobában. Senki nem mert egy szót sem szólni. Harry reakciójára vártak. Ő viszont csak bámulta a borítékot, ami már meggyűrődött folyamatos szorongatásaitól. Ésszel fölfoghatatlan, de annál kegyetlenebb csapdába zuhant. Csak most döbbent rá hogy talán én más voltam, talán irántam többet érzett, vagy érez most is. Megrémisztette a tudat hogy engem szeret és nem csak simán vonzódik és vágyódik irántam, ahogy az eddig a többi lánnyal is volt.
-Felbontod?-kérdezte Liam.
-Azt hiszem nem akarom tudni mi van benne.-húzta oldalra a száját majd az asztalra hajította. Úgy érezte nem akarja felbontani. Nem akar tőlem semmit. Még csak megbocsájtást se.
-Mi se olvassuk el?-vette a kezébe Nelly.
-Kérlek, dobd ki!
-Rendben.-válaszolt majd Harry kérésére széttépte neki hagyott utolsó üzenetem. Miután Nelly kidobta a szemétbe, visszaült a helyére és az előtte ülő négy srácot bámulta. -Jen miatt vagytok ilyenek?
-Részben...-válaszolt Zayn.-Holnap lesz egy sajtótájékoztatónk.
-Mindez kitudódott és meg kell nyugtatnunk a Directionereket, hogy minden rendben van!
-De hisz semmi sincs rendben.-csodálkozott Nelly.
-De nekik azt kell hinniük hogy igen!

***

A vonat kerekei éles nyikorgással áltak meg. Ez a nyikorgás volt az új beharangozója. Csomagainkkal kezünkben indultunk lefelé. Mikor lábammal megérintettem a peront furcsa érzés fogott el. Ez a hely új számomra, nem ismerek itt senkit. Egy csöppnyi kis falu Anglia sarkában, ide minden ember csak átutazóba jár vagy pedig azért hogy elbújjanak.
 A vonatállomás egy puszta közepén volt. Sehol egy kocsi, de még csak egy lélek sem.
-Erre megyünk.-mondta s táskáimat vállamra kapva indultam el utána. Azt mondta egy régi barátjáé volt a ház, de mivel ő elköltözött már nem használja, így mi nyugodtan beköltözhetünk. Zavaros múltja miatt nem fagattam arról a bizonyos "régi barátról", de megbíztam benne.
Fél óra gyaloglás után egy kis ház, mondhatni viskó előtt állt meg.
-Ez lenne az?-sóhajtottam.
-Miért? Te talán palotára számítottál? Azt mondtad el akarsz szökni, hogy elbújhass. Nos itt megteheted!
Igaza volt. Itt senki se fog keresni. Egy rozoga házikó egy puszta közepén. A legközelebbi szomszéd is max egy órányira lakott tőlünk. Kétlem hogy akárki is gondolna arra hogy ide jöttem. A kaput benőtte a borostyán, és a ház előtti kis kert is tele volt hatalmas gyomokkal. Mintha csak a gonosz boszorka elhagyott házánál járnák. A tornácra érve a ház falai rémisztő nyikorgásba kezdtek, részben a szél és részben kitudja minek köszönhetően.
-Készen állsz?-kérdezte mielőtt elfordította volna a kulcsot a zárban. Nem válaszoltam, csak bólintottam. Miután a kulcs elfordult a zárban az ajtó nyikorogva nyílt ki előttünk. Nem volt nagy meglepetés a ház belseje sem. Az egész egy hatalmas nappaliból és egy konyhából állt. A szoba közepén bútorok, ágyak voltak összetolva és fehér lepedővel lefedve. Ennél rémisztőbb már nem is lehetett volna. A parányi ablakokon beszűrődő fénynél látni lehetett a levegőben szálló porfelhőt, mely szüntelen tüszzögésre késztetett.
-Helyre pofozzuk és csodás kis palota lesz belőle, hidd el nagyon otthonos lesz!-simította végig a hátam. Erőltetetten mosolyogtam majd körüljártam a házat. A hátsó kertbe érve levendula illat csapta meg az orrom. A szélben néhány orgona fa hajlongot, s minden olyan festői volt. A felhőt átszerlő madarak szárnyainak suhogása és a szélcsengő halk csilingelése annyira megnyugtató volt. Nem is értettem, hogy egy ilyen taszító hely hogy lehet mégis ennyire csodálatos?   A kert tövében álló traktorból és a néhány ásóból arra mertem következtetni valamiféle farmer lehetett az előző lakó.
-Jen! Gyere ide! Ezt nézd meg!-hallottam anyám hangját a ház oldalában lévő kis kunyhóból.
-Atya ég!-csodálkoztam mikor megálltam az ajtóban és megláttam egy 1960-as Bentley-t.
-Ez a kocsi is a barátomé volt és azt mondta használhassuk, csak néhány dolgot kell rajta rendbe rakni.Mosoly ült ki az arcomra. Végre valami jó is történik. Bár régi és kopott, de néhány javítás után száguldani fog!
Miután teljesen körbejártuk a házat nekikezdtünk a kipakolásnak. Nem hoztunk sok mindent csak ruhákat és a legfontosabb dolgokat. A kipakolás előtt viszont a bútorokat visszatoltuk a helyükre. Míg én a polcokról töröltem a port, addig anya a párnákat hordta ki, hogy kiszellőztesse őket. Mindez olyan hihetelen volt. Ez ez új élet. Annyira álombelinek tűnt hogy sokszor gondolkoztam el rajta vajon tényleg ez a valóság?

***

-Sziasztok!-ordította a nagy sikoltozásban Louis. Firkászok, rajongók áltak a rögtönzött szinpad előtt. Várták a magyarázatot a történtekre. A srácok a helyükre sétáltak. Mosolyogtak és integettek. Teljesen olyanok voltak mintha gondtalanok lennének. A tömeg elcsendesült és Liam beszélni kezdett.
-A minap szárnya kelt néhány pletyka, melynek legtöbbje alaptalan és sértő. Szeretnénk mindent megmagyarázni.
-Amit Natalie állít, az igaz. Niall tényleg megütött, de nem olyan veszélyesen. Problémák és veszekedések minden bandában akadnak.
-Viszont ezeket megoldottuk! Ugye haver?-nevetett Niall és magához húzta Harry-t. A tömegben lévő rajongók ezen csak kacagtak, de Niallnak hatalmas önkontrol kellett ahhoz hogy csak megölelje és ne folytsa meg.
A srácokból sorra dőltek a hazugságok. Próbálták azt a látszatot kelteni hogy minden rendben.
-Mi a helyzet Jen-nel?-kiabálta az egyik firkász.
-A kapcsolatom Jen-nel már csak pusztán baráti. Ő most elköltözött, de nem váltunk el haragban.
-Igaz hogy rákos és nem jár a kezelésekre?-hallatszott egy másik kérdés a tömegből.
-Igen, Jen rákos. Viszont harcol ellene.
Csak úgy ömlöttek a kérdések a fiúk felé és nekik pedig mindenre volt egy megnyugató válaszuk. Bántotta őket hogy becsapják a rajongóikat, de nem tehettek mást. A managment azzal a közhelyes mondattal érvelt a hazudozásra, hogy: "Ilyen a showbiznisz!"
Nelly mindvégig ott állt a színfalak mögött és talán akkor és ott ő volt egy egyenlet aki a fiúkon kívül tudta az igazságot. Nem tehetett semmit hisz nincs beleszólása a banda dolgaiba de ezt ő is rossz szemmel nézte.
Miután minden kérdésre válaszoltak, ugyan azzal a mosollyal amivel érkeztek lesétáltak a hátul álló fekete kocsijukhoz.